E jeles napot mi az Öntapadó Címke Nyomtatás csapata, ezzel a saját mesével ünnepeljük.
Vonalország titka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös birodalom, amit Vonalországnak hívtak. Ebben az országban élt egy jóságos öreg király, aki leányát és a királyság sorsát biztonságban akarta tudni, egy okos és jószívű ifjú kezében. Ezért egy napon kihirdették a Király próbatételét:
”Keressetek meg nekem tizenhárom pálcát, amelyeket az ország tizenhárom tartományában találtok, ha mindet megleltétek hozzátok elém. Aki pedig megfejti a titkukat, annak adom leányom és fele királyságom. Hajnalban a harmadik kakasszóra megjelenik az égigérő fa tövében az Öreg Kódfejtő. Ő Vonalország legbölcsebb lakója, aki évszázadok óta őrzi e tartományok titkait. Segítségetekre lesznek szavai, ha figyelmesen hallgatjátok!”
A királyság szélén élt egy szegény ember, akinek tizenhárom fia volt. Amikor meghallották a hírt, elhatározták, hogy szerencsét próbálnak. A fiúk találkoztak a bölcs öreggel, aki egy térképet adott a kezükbe, amely az ország 13 tartományában egy-egy gesztenyefát ábrázolt.
- Keressétek meg őket, álljatok meg a tövükben, s ha jól figyeltek a kelő nap első sugara megmutatja a pálcákat, amiket el kell hoznotok.
Egy pergament nyújtott feléjük, de mire megköszönhették volna, már el is tűnt. Ez állt rajta:
“Szépen sorban, titkot fed fel, míg árnyék és fény játszik. Mögöttük a felkelő nap, s a titok tisztán látszik!”
A legények útra keltek…
Három hegyen, hét patakon és három sűrű erdőn keresztül vezetett útjuk, mire mindet megtalálták, minden fiú egyet. Volt köztük vékonyabb, vastagabb, de mindegyik fekete volt. A fiúk nézegették, forgatták őket, majd csalódottan sorba beszúrták a földbe, letelepedtek és a verset tanulmányozták de nem értették, csak vitatkoztak. A nap éppen kikandikált a látóhatáron, amikor a legkisebb fiú meglátta árnyékukat a szemközti sziklára vetülve. Az árnyékok között átszűrődő fény pedig kirajzolta a kincset érő szavakat a köveken: EGYMÁS MELLETT
Visszatértek az udvarba, ahol történetüket hallgatva a király elismerően bólintott.
- Melyik ifjú fejtette meg a titkot? – kérdezte.
Mindenki a legkisebb fiúra mutatott. A Király így neki akarta adni a jutalmat, ám a legkisebb fiú így szólt:
- Felséges királyom! Nem fogadhatom el a jutalmat, hiszen ezt a titkot csak együtt fejthettük meg, mert mindannyiunk szerepe fontos volt a sikerhez.
A király meghatódott a fiú bölcsességén és nagylelkűségén. Úgy döntött, hogy mind a tizenhárom fiúnak ad egy-egy darabot a királyságból, és közösen uralkodhatnak. A királylány pedig a legkisebb fiú felesége lett, aki bebizonyította, hogy nem csak okos, de nemes szívű is.
Vonalországban azóta is használják a pálcákat, fontos üzenetek felfedéséhez. Nevet is adtak neki, ha nem tudod, akkor te nem olvastál a pálcák…akarom mondani, a sorok között.
Mese volt, hosszú volt, a vonalkód titkáról szólt.
Epilógus
Az igazi siker kulcsa az együttműködésben rejlik. Ahogy a tizenhárom testvér sem boldogult volna egymás nélkül, úgy mi is akkor érhetjük el céljainkat, ha felismerjük egymás értékeit és összefogjuk. Mindenkinek megvan a maga egyedi szerepe és tehetsége, és ha ezeket összehangoljuk, megleljük a megoldást. Az igazi bölcsesség abban rejlik, hogy felismerjük: egymás mellett mindig könnyebb!
Mi itt vagyunk Ön mellett és együtt megalkothatjuk azt az öntapadó címkét amilyen eddig talán csak a mesében létezett, és mivel bejárásunk van Vonalországba, így ha szeretné, a vonalkód igénylésben is tudunk segíteni.
Öntapadó Címke Nyomtatás – Ragaszkodjon hozzánk!