Szakszavak – Szójegyzék – Idegen szavak szótára
Senki sem születik szakembernek, ám szakemberekkel óhatatlan, hogy bizonyos szakszavak előkerülnek. Bár törekszünk arra, hogy mindent a lehető legegyszerűbben, „konyhanyelven” fogalmazzunk meg, vannak olyan kifejezések, amelyeket mindenképpen használnunk kell. Összegyűjtöttük a legfontosabbakat.
Címke paraméterek
szélesség : a címke szélessége a hordozó szalag szélességének irányában
magasság/futásirány : a címke magassága, futásiránya, a hordozó szalag hosszanti iránya mentén
pályaszám : a tekercsen egymás mellett (szélesség irányban) található címkék darabszáma (jellemzően 1 pályás, de 2-3-4 pályás címkékkel is dolgozunk)
címkeköz : a futásirányban egymás alatt lévő címkék közti távolság
címke sematikus ábrája, mutatva a különböző paramétereket, mint szélesség, magasság, futásirány, pályaszám, címkeköz, címke, hordozó
Kiszerelés:
A kiszerelési méretet a címkék utólagos nyomtatása esetén kell megadni, ugyanis a címkenyomtató meghatározza, hogy milyen méretű „médiát” (alapanyagot) tud befogadni.
Belső átmérő / magátmérő : annak a papírhengernek a mérete, amelyre a címkéket tekercselik
Külső átmérő : a kész címkék feltekert külső átmérője
tekercselés, külső és belső átmérő
„Asztali” nyomtatók esetén általában 40 mm-es belső átmérővel és 100 mm-es külső átmérővel szokták kérni a címkéket
„Ipari” nyomtatók esetén 76 mm-es belső átmérővel és 200 mm-es külső átmérővel rendelik a címkéket
Pontos specifikáció a nyomtató adatlapján található.
Tájolás : nyomtatott címkéknél nem mindegy, hogy melyik irányban van a nyomat, 4 félét különböztetnek meg, a 4 irányban. Tovább a címkék tájolásához (képekkel) –>
Külső oldali címkék, belső oldali címkék : ha fel van tekerve a címke a magra, akkor kívül vannak a címkék, vagy a belső oldalon, így az utóbbinál nem látszódnak a címkék, csak a hordozó hátulja. Tovább a címkék tájolásához (képekkel) –>
Nyomdai szakszavak
Nyomóforma : nyomdai színes nyomtatás esetén a 4 nyomdai színnek megfelelő (cián, magenta, sárga, fekete – CMYK) nyomóformákat kell elkészíteni, amelyekről készül majd a nyomat. Ezek teljesen egyforma nyomatok lesznek. Ára függ a címke méretétől, és a grafika bonyolultságától, a használt színek számától.
Direkt szín : lehet ún. direkt színnel (kikevert Pantone színnel) is nyomtatni, ez is egy külön nyomóformát jelent. Előnye, hogy nem raszterpontok által „összegzett” látványból fog állni a szín, hanem csak az adott szín található meg az adott „pixelen”, valamint a lehető legjobban igazodik a grafikus elképzeléséhez, arculati elemekhez.
Prégelés : bizonyos színeket, „effekteket” (pl. aranyozás) prégeléssel visznek fel a felületre, ez olyasmi, mint egy fólia, amelyet egy UV lakkos technológiával juttatnak a címkére ott, ahol szükség van rá.
Stancszerszám : az öntapadó címkék alapanyaga egy folyamatos széles csík. Ebből „pogácsaszaggatóval” vagdossák ki a lekerekített téglalapokat, vagy a megadott egyedi formát. Ezt a „pogácsaszaggatót” nevezik stancszerszámnak, vagy más néven kivágószerszámnak.
Hengerstanc egy hengeren van rajta, és forgó mozgással vagdossa ki a címkéket, ezáltal precízebb, de drágább a szerszám.
Síkstanc pedig egy lemezen található, és pecsételő mozdulattal vagdossa ki a formákat. Olcsóbb, de nagyobb pontosságszórású eredményt hoz.
A kistancolt címkék közötti selejt anyagot (mátrixot) kiszedik, hogy a címkenyomtató érzékelhesse a címkeközöket. Ellenkező esetben:
Black marker -t kell a hátoldalra tenni, ezek fekete kis téglalapok, amelyek jelzik, hogy hol ér véget egy címke, és hol kezdődik a következő. Egyes vonalkód-nyomtatók ezt a jelölést (is) érzékelik.
Kifutó -t szokás a grafikára tenni, amennyiben nem fehér hátérről beszélünk, vagy a grafika a címke szélééig ér. A vágógépnek van egy bizonytalansága, és ha pontos lenne a grafika széle, olykor-olykor egy nagyon vékony fehér sáv lenne a szélen.