Sokszor gondot jelent, hogy ha nincs „rálátása” az olvasónak a vonalkódra, vagy az fizikailag nem tud elegendő adatot tárolni (bár létezik 2D-s vonalkód, amelybe egy nagyságrenddel több adat fér, mint egy vonalkódba).

Az RFID „tag” (Radio Frequency IDentification) a termékbe, tárgyba beépíthető, akár láthatatlanul is, illetve azokra rögzíthető, sokszor öntapadós címkeként jelenik meg, annak a hagyományos használatával együtt (pl. vonalkód, sorszám, termékismertető, tájékoztató adatok).

Az automata azonosítási rendszerek egyik elengedhetetlen eszköze, meggyorsítja a folyamatokat, és nagyobb olvasási távolságot is eredményezhet.

Az RFID olvasása általában „kapuval”, vagy olvasó (író) antennával lehetséges. Ilyenkor a rádióantenna jelet továbbít a tag-nek, és annak megfelelően, hogy aktív (van benne áramforrás a tagben) vagy passzív (a rádiófrekvenciás mezőből, az antenna sugárzásából nyeri az energiát) kiolvassa a saját tartalmát, majd visszasugározza az olvasó berendezésnek, amely továbbítja az adatokat további feldolgozásra.

RFID megoldások közül különböző feladatokra különböző kiviteleket készítettek. Ennek megfelelően különböző csoportosítási lehetőségek vannak, és ezek kombinálhatóak.

Frekvencia szerint

LF (low frequency)

HF (high frequency)

UHF (ultra high frequency)

Mikrohullámú

Kialakítási forma szerint:

Dry Inlay

Fémburkolatú – az erős igénybevétel esetén

Kemény műanyag borítás

Átlátszó műanyag – nedves környezetbe – nem nyomtatható a felülete, csak programozható a chip

Műanyag felületű – nedves környezetbe – a címke nyomtatható

Papír felületű – általános felhasználásra – a címke nyomtatható

Memóriakezelés szerint:

• Csak olvasható (Read Only – RO) – gyártáskor beleírják a rögzített egyedi azonosítót. Ezt az azonosítót rendelhetjük egy adatbázisban hozzá akármilyen másik információhoz, hogy egyértelműen azonosítva legyen az adott dolog az információval.
• Egyszer írható (WORM) – általában a felhasználó programozza fel a szükséges adattal.
• Írható/olvasható (RW) – ha a tag-ben tárolt információt sűrűn kell cserélni (10e-100e db írás lehetséges)

Energiaellátás szerint

• Passzív: az olvasó-antenna által kibocsátott elektromágneses térből nyeri az energiát, hogy kiolvassa az EPROM-ban tárolt információt, majd visszasugározza a „lopott” energiával ezt az adatsort. Pár mm-től a pár méterig terjed az olvasási tartomány. Ez a legelterjedtebb.
• Aktív: Beépített energiaforrással rendelkezik, így a hatótávolsága 10 méteres tartományig is eljuthat. Saját maga képes sugározni a kiolvasott jelsorozatot. Egy töltéssel évekig, impulzusszerű működéssel akár 10 évig is működik.

Olvasásuk

Antennával lehetséges, amelyek felhasználásuktól függően lehetnek targoncára, polcra, kapura, futószalagra szerelt kivitelek. De létezik kézi eszköz is, és mobiltelefonban is találkozhatunk már RFID olvasóval (hogy csak az NFC-t említsük, mint elterjedt szabványt)

Nagy előnyük, hogy egyszerre nem csak egyet tudnak olvasni (ahogy a vonalkódos címkék esetében), hanem esetenként tizes-százas nagyságrendet is.

FONTOS!

Telepítéskor mindenképpen figyelembe kell venni a fizika törvényeit! Míg egy vonalkód-olvasónál a „rálátás”, dőlésszög, és egyéb triviális (pl. kosz) dolgok adják magukat, a rádiófrekvenciás jel láthatatlansága és elektromágneses tulajdonságai miatt pl. egy Faraday kalitkával leárnyékolhatóak, egymással interferálhatnak! Mindenképpen szakértőt vonjon be RFID rendszerének kialakításához! Ebben természetesen állunk rendelkezésére, vegye fel velünk a kapcsolatot!